2010. július 27., kedd

Megengedem?

Ha megengedjük magunknak, könnyebb, zökkenőmentesebb lehet az életünk.
De ha ragaszkodunk a nehézségekhez, akkor biztosan megkapjuk őket.
Úgy ahogyan rendeltük.

Sokáig azt gondoltam, csak akkor jó, akkor élvezhetek bármit is, ha előtte megdolgoztam vagy megszenvedtem érte.
Valahol ez így is van.
Mégis, elég csak annyit dolgozni, amennyit a feladat megkíván, ami magától jön, minek raknánk rá saját magunktól plusz terheket a nyakunkba?
Talán mert azt érezzük nem érdemeljük meg másképpen?
Pedig de.
Alanyi jogon jár a boldogság mindenkinek.

Ha feltételhez kötünk valamit, amit az élet egyszerűen csak elénk tenne, fölösleges gátat építünk.
A feladat mindig akkor jön, mikor készen állunk, és a jó dolgok is.
Most megengedem magamnak, hogy nyugodtan, simán folyjon minden a maga medrében, maga tempójában, kinyílok az újdonságok felé, és biztos vagyok önmagamban.

Arra mindenképp rájöttem az elmúlt napokban, hogy boldogságot mástól hiába vár bárki.
Folyamatos elvárás lesz akkor egy kapcsolat, mindegy hány van, mindegy milyen, baráti, szerelmi, a leglehetetlenebb elvárás a másik felé az, hogy tegyen engem boldoggá.
Régen azt hittem ez csak egy buta ezoterikus hablaty, hiszen fogalmam sem volt egyedül hogy lehetek boldog...
úgy érzem, most már rájöttem.

Az elvárások önmagunk felé, szintén fölösleges terheket jelentenek.
Ha túl jók akarunk lenni, túl tiszták, mindent mindig tökéletesen akarunk csinálni...
Akarhatunk, de van úgy hogy nem az az út.
Mindent meg kell tapasztalni.
Ebbe a csapdába sokszor beleestem.. irreális elvárásaim voltak magammal szemben.
Szinte szentnek éreztem magam, ha tudtam jót cselekedni, közben azzal voltam elfoglalva a szőnyeg alatt, hogy ki mit szól erre, és mekkorára nőhetek az emberek szemében ezáltal.
Ez a meztelen igazság.
De ahogy az ember egyre inkább önmaga, és egyre jobban bontja le a falakat amiket a lelke köré épített, rájön, hogy a "jó tevése" ott kezdődik hogy ÖNMAGAM vagyok.
Nem mások szemében szeretnék jó lenni, nem azért teszek valamit, mert megdicsérnek érte, vagy épp lehurrognak, ha szerintük nem jót tettem.
Ennek a feltétele az hogy tiszta forrásból cselekedjek, így lesz támadhatatlan a tett.
Nézz magadba, mikor tanácsot adsz, mikor valami nemesnek mondott dolgot teszel, mikor áldozatot hozol, ha tiszta is a szándék, vajon mennyire kifelé teszed, a külvilágnak, és mennyire a belső hangra figyelve, közvetítőként, magáért a jóért, elismerést nem várva?

Azt is tapasztalom, hogy amit Coelho mondott, az is teljesen igaz.
Mindig valaminek az ellentéte tanít meg arra, milyen fontos az a bizonyos dolog.
Az egyedüllét tanít meg arra milyen fontosak a kapcsolatok, az új munkahely kezdeti keménysége tanított meg arra milyen fontos a nyitottság, és most hogy nem teljesen lehetek önmagam, ez tanít meg arra, mekkora érték, ha önmagam lehetek, és merjek is az lenni.
Értékeljem azt, mikor megkapom ezt a szabadságot.
Mikor megengedem hogy önmagam legyek.

4 megjegyzés:

  1. Az önmegvalósítás, az igazi szabadság elérésének egyik legfontosabb lépcsőfoka a mindenáron megfelelni akarás végérvényes leküzdése. Nehezebb mindennél, de megéri! Ha sikerül, igaz revelációt jelent.
    Szüleink által kódolt leggyakoribb jellemferdülések egyike, és sokan életünk végéig ettől szenvedünk. Mindig megfelelni X Y elvárásainak, a tanítónéninek, a szomszéd bácsikának, a jegykezelőnek. Jó lenni a sportpályán, a strandon, az ágyban, a parkban és a konyhában. Egy valami ilyenkor mindig a háttérbe szorul, és az mi magunk vagyunk. Az a valaki, aki öntudatlanul is alárendeltségi szerepet vállal. Nem akarja, de minduntalan beáll a másod és harmadrangúak közé.
    Ennek a felismerése, ha még nem is jelent azonnali tudatos cselekvést, máris nagyságrendekkel javíthatja az önbizalmat.
    Csak így tovább! :-)

    VálaszTörlés
  2. :) köszi!
    határozottan jobb érzés.
    amúgy valami nagyon rafkósan elhitette odabennt, hogy én bizony szabad vagyok.
    van hogy az ember évekig észre se veszi a rengeteg elvárást, amit mások hatására főként ő maga állít magával szemben.
    de ahogy mondod, első lépés az hogy észrevesszük.
    Te amúgy mellékesen pszichológus is vagy?:)
    Szép napot Neked!
    N.

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyon tetszik! Büszke vagyok rád!

    VálaszTörlés
  4. Hajniiii!!!
    Köszi (pirul,pirul):)
    Pusszantalak!

    VálaszTörlés