2010. július 23., péntek

reggeli monológ tea mellett

immár kicsit higgadtabban kezdek rájönni mi is volt ez az egész.

úgy kezdődött, hogy tegnap reggel azt álmodtam, öcsémet valaki megpróbálja megölni, és azonnal ugrottam rá.
ez az amit még nem tudok kezelni.
mindegy hogy álomban vagy az életben, de 100 % hogy szét tudnám szedni pillanatok alatt.
és ezt általában részletesen meg is álmodom ilyenkor, és senki sem tud megállítani.
akkora erőm lesz, amit fordíthatnék konstruktív irányba is, de általában nem teszem... nem is tudom hogy kell.
most eszembe jutottak régi dolgok, mikor én védtem meg egy kis gyenge srácot anno általános másodikban, a nagyokkal szemben, vagy egy barátnőmet osztálykiránduláson mikor kikezdett vele egy idősebb pacák.
sosem mérlegeltem hogy esetleg bajom lehet belőle, mindig bementem a "tűzvonalba".
többnyire be is jött, talán a haragom erejétől de nálam sokkal erősebbek abbahagyták a kötözködést és inkább elmentek.
ezzel csak egy volt a probléma.
hogy tetszett. nagyon tetszett.
nem látni rajtam, de ha kell, a végsőkig el tudtam menni, akár nem kis testi-lelki sérülések árán... igazából mindegy.
mondom én hogy kommandósnak kellett volna mennem, az első sorba. :)

sajnos (vagy nem sajnos?) ez a nagyszerű tulajdonságom mára nem használható, mivel feltételezni kell hozzá azt hogy valaki rosszat akar, hogy semmi közöm hozzá, és büntetlenül bánthatom.
de nem.
ez a felfogás már nem állja meg a helyét a jelen időkben.
ezáltal néha nem tudok mit kezdeni a rengeteg plusz energiámmal...

egész nap nem is figyeltem rá hogy itt tombol belül, este pedig - mikor megtudtam, hogy amiben eddig hittem nem is igaz, és tudatosítottam hogy a "szerelmem" annyira szeret hogy inkább mással van mint velem - kirobbant.
Hiszen ő dönt. Tudom hogy ő dönt.
Azt még könnyebb elhinni, hogy valami idegen erő tartja fogva, vagy valami külső hatás miatt van ez... csak kár hogy nem igaz.
Talán úgy mutatkozik meg, talán egy külső hatás vagy bármi más által, de az az ő akarata, ő választotta ezt.
Mára már a csapból is ez folyik, hogy minden pillanatban döntünk az életünkről, és minden amit kívül tapasztalunk valahol a mi belsőnk leképeződése a külvilágban.

Sajnos hajlamos vagyok sokat adni a logikára... néha... de akkor nagyon. És most előjött ez a racionális énem... ami úgy gondolkodik hogy az = jel után az lesz hogy nem szeretnek és hazudtak.
Régen ilyenkor kezdtem önpusztításba, tegnap is megfordult a fejemben, pia, vágás a karomon, és egyéb finomságok.
Meg persze a jó kis dark psychedelic, black metal, meg narkós zenék, ha már mélyrepülés, legyen intenzív, bírom a sátáni bulikat!

De... egyszerre az is bevillant, hogy más dolgai miatt magamat bántsam? Hát normális vagyok?
Miért hiszem azt hogy egyek vagyunk?
Mert talán igaz is, de nem kell átvenni más nyavalyáját.
Ekkorra már elült a lelki vihar valahogy, és kiszállt minden erőm, csak lefolytam a székről hogy elaludjak a szőnyegen úgy hogy ment még minden.

Most valami nagy összevisszaságot álmodtam, és úgy keltem föl reggel, hogy nem éreztem már megint semmit.
Tényleg semmit.
Sokszor lelkifurim van, amiért olyasmit érzek mint amiket leírtam.

A Bak énem fegyelemre inti a Skorpiómat, akiben néha túlcsordulnak az érzelmek és kirobbannak, egy ideig hagyja vérezni, aztán ellátja a legdurvább sebeit.
És ilyenkor dorgálást kap odabennt.. hát ennyire vagy fegyelmezett? Az ilyesmi sehova se vezet, minek csináltad? Te, aki példát mutathatnál az életeddel folyton visszaevezel Styx fekete vizeire?
De ekkor őt is elhallgattatja a Mindenható, mondván ez is az ember része, amíg annak kell lennie.
Ha végképp megtisztul tőle, már nem lesz szüksége rá, de addig sokszor a legmélyebb régiókból kell felhozni valamit a fénybe, és ez az utazás nem sétagalopp.

Meg kéne bocsátanom de nem tudom hogyan, bíznom kéne, de azt sem tudom hogyan...
A királylányt sose menti meg a királyfi az életben.
Inkább hagyja hogy szenvedjen és felsőbbséges mosollyal oktatja, mintha ő annyira tökéletes lenne.

Ezt mutatná az illúzió.
De talán vannak még olyan királyfik akik hisznek a mesékben, még ha csak egy picit is.



4 megjegyzés:

  1. Live, for today! Hope for tomorrow, but learn, burn it in your heart for ever: "És mégis, mozog a föld!" És persze, még vannak királyfik, akik nem hogy csak elhiszik a meséket, hanem ők maguk álmodnak nagyszerű meséket, és ezeket ők maguk is elhiszik! Egyvalamire kell nagyon odafigyelni, de nagyon. Soha, soha ne tervezz képekben és előre kitervezett felállításokban. Emberként senki sem rendelkezik akkora hatalommal, hogy stratégiai felállításokat hozzon létre, és hogy olyan helyzeteket teremtsen, amikor megteremtődnek azok a feltételek is, hogy ott már megvalósulhatnak az álmaid is. Erre csak egyvalaki, vagy egyvalami lenne képes! Ez már Isteni Játszma és rájuk kell bízni a dolgokat!
    Na, megint kitört rajtam az önjelölt "életművész", de inkább a nagy-dumájú (szöveg)író.
    Légy jó, még jövök, ha kell! :-)
    Szia!

    VálaszTörlés
  2. Királyfik! Ébresztő!!!!

    VálaszTörlés
  3. Nem, Karesz, egyáltalán nem baj, sőt, köszönöm hogy leírtad!
    Egyszer ezt is meg kell tanulnia az embernek :)
    És nagy igazságokat írtál.
    Szép vasárnapot! :)

    VálaszTörlés
  4. Phil... :)))
    Üdvözöllek dicső lovad, szép a ruhád, de hol a lovag??:DDDD

    VálaszTörlés