Ismét egy válasz

Nemrégiben egy kedves barátom azt mondta, amiket ide írok némelyik annyira nem tűnik valóságosnak, és valahol nekem az jött le a szavaiból hogy kivételesnek tartom magam és a hétköznapi dolgok már nem tudnak megérinteni, nem jutnak el a "szintemre".
:-)
Úgyhogy azért most válaszolok neki :-)
Amikor szintről beszélek, meg a magas morálról, az nem egy embernek van, nem csak kiválasztottak érhetik el.
Én azt az állapotot értem ez alatt, ami a természetes állapotunk, egy szeretetteljes, békés, kreatív és szabad állapot, amikor önmagunk lehetünk és másokat is így tudunk teljesen elfogadni.
Ez az amibe bele tudtam néha kerülni és amiben olyan jó időzni :-)
Cseppet sem arról van szó hogy ez egy kizárólagos állapot, sőt, minél többen jutunk el ide, annál jobb!
És igazából semmi kedvem sincs "kijönni" belőle (tudom ez a kijövés is csak illúzió:p)
Néha mégis megtörténik, és akkor nagyon tudok erőlködni hogy visszamenjek, de nem sikerül.
Jönnek a leckék, nem hagynak sokáig a babérjainkon ücsörögni...
Mikor vége van egy periódusnak, egy életszakasznak, általában visszanézünk, és levonjuk a következtetést. Gazdagodunk a tapasztalatok által, (jó esetben) elfelejtjük ami fájt, ami bántott, és az igazán lényeges dolgokra fókuszálunk, így újult erővel tudunk belelendülni a következő periódusba.
De volt már olyan is, mikor alig egy napig élvezhettem kb. egy hónapos munkám gyümölcsét, másnap valahogy már reggel furcsa érzésem volt, és tudtam hogy indul egy új tanulóidőszak.
Amit végülis Életnek hívunk :-)
A tanulás szóra ki kéne találni valami mást, mert nekem mindig az iskola jut az eszembe és a "nemszeretem" tanulmányok. Pedig ez lehet élvezetes is, sőt, annak is kéne lennie!
A keletiek sokszor még a halálon is nevetnek és ünneplik. Ezt Osho is leírja a Halál-a képzelt ellenség c. könyvében.
Mert végülis az is csak egy átjáró...
Minden csak hozzáállás kérdése.
(azért ott még nem tartok hogy ünnepeljek ha meghal valakim, pedig jó lenne :-))
Ezt ott és akkor az ember átérzi, lehet magyarázni hogy ez meg az miatt van, meg ragaszkodik és inkább örüljön - nem biztos hogy fog.
Ám egy együttérző ölelés és néhány vigasztaló szó talán jól fog esni neki.
Az agyalást pedig lehet későbbre halasztani :-)

Itt megint bejön az, hogy vajon akkor mi értelme magyarázni, érzéseket megfogalmazni, egyáltalán ... üres lapokat kéne feltennem bejegyzésként, mert egyszerűen annyira nem tudják sokszor a szavak visszaadni mi is történik, az érzések és gondolatok is csonkának tűnnek...

Ez a nagyon jó állapot, magasabb nézőpont nem egy életidegen röpködés a fantázia világában, ez létezik.
Néha-néha belekerülünk, mindenkinek volt már olyan esemény, érzés az életében mikor úgy érezte hogy repülni tudna a boldogságtól!
Madártávlatból eltörpülnek a fizikai különbségek is, nem fog számítani ki milyen politikai nézeteket vall ,milyen a bőrszíne, a szexuális beállítottsága, milyen nemzetiségű, a lecsót cukkinival eszi-e vagy sem, az ő dolga, de Ember és ez a lényeg.
Aki szabadon szárnyal az másban is a szabadon szárnyalót szereti.
Vagyis a lelkét. És főként a szépet látja meg, mert önmagát is szépnek látja.
Néha olyan de olyan nehéz a jót észrevenni, a szépet, pedig több van belőlük mint a gondokból és a "rossz"-ból.
De talán egyszer a szeretet lesz az emberiség alapállapota itt a Földön is, mint ahogy természetesen az is.
:-)