remegnek a tartópillérek

most zenét hallgatok.
csücsülök bennt a munkahelyen, és a légy se zümmög kábé...
még 7-ig itt vagyok.
Pedig már alig mozog valami... valaki.
úgy érzem muszáj lenne tisztába jönnöm az érzéseimmel de egyszerűen nem megy.
mindig vissza-visszatérek a múltba, ami már elmúlt, úgy mérem az érzéseimet, mennyi minden történt egy-egy-gyel kapcsolatban.
ami már hosszú időt megért, azt élőbbnek látom, mint azt ami esetleg frissebb.
pedig hát mint tudjuk az idő relatív.

elvileg ez a hét pont az érzelmi tisztulásról kéne hogy szóljon...
a csillagok szerint. :-)
nemigazán érzem úgy hogy tisztulna le bármi is...
sőt, mintha többismeretlenes egyenletem lenne...

egyébként le is betegedtem, hmm.. megint olyan "tisztulós" betegség.
racionális oka nulla, egy-két nap alatt le szokott futni.

azon rágódom vajon kit fogok becsapni, a "régit" akivel már annyi mindent átéltünk, nagyon jót, nagyon rosszat egyaránt...
vagy az "újat", aki meg nem érdemelné meg.
talán inkább arra kéne vigyázni, magamat ne csapjam be.
de pont ez az amit nem tudok, sose tudtam fél szívvel szeretni.
fele ide fele oda, ez valahogy nem megy.
eddig olyan jó kis kényelmesen éldegéltem a magam kis érzelmi világában, ritkán megzavarva, akkoris megtaláltam benne a jót, a tanítást.
most pedig minden összekuszálódott, hogy új játékos lépett a pályára.
(jó kis rejtjelezéssel írok, lehet szótárat is mellékelek majd hozzá :-)) de az igazság az, még én sem tudom ki kicsoda, micsoda, és most mi van...szar érzés.)

aki régen volt, rá fél évig vártam legalább, közben történtek jó és rossz dolgok is, vagy inkább csak úgy történtek események, bár valahol őt hibáztatom, mélyen.
nem tudom hogy álljak hozzá, ha magasabb nézőpontból látom, akkor így kellett lennie, és az utak összeérnek ha eljön az idő. Vagy nem.
de földi nézőpontból bizony csúnyán át lettem vágva. és érzelmileg úgy rángatott ahogy csak akart.
nem kevéssé vagyok én is az oka, hiszen hagytam.

aki meg az új, amennyire eddig megismertem, teljesen más.
nem bánt, nem húz le, de nem tudom még kiismerni ennyi idő után.. egy nagy rejtély. :-)
mégis érzelmileg valahogy megfogott.
a kb. 10-15 éves elképzeléseim, érzelmi "elveim" ingadoznak, szinte látom ahogy remegnek a mindenféléből eszkábált "lábak" amik tartják.
össze fog dőlni ez az építmény, pedig eddig nagyon jól működött...
de remélem utána már tisztábban látok majd, mint most...