Ezután az ego nekilátott annak, hogy bizonyítsa függetlenségét, olyan dolgokat gyűjtve össze, melyek boldoggá teszik. Begyűjtött díjakat, tapsot, pénzt, házakat és presztízst. Ezek az ajándékok azonban soha nem adták meg azt a boldogságot, melyről tudta, hogy Isten és az igaz önvalója most is élvezik.
Kezdett féltékeny és sértett lenni boldog életük miatt, és megfogadta hogy kétszeres erővel próbál boldog lenni.
Egyre távolabb került otthonról, keresve az elégedettség kulcsát.
Amikor látott valakit, aki nála boldogabbnak tűnt, érezte a jól ismert féltékenységet.
Majd belevágott abba, amit az ilyen emberek csináltak, bármi volt is az, hátha ő is megtalálja a boldogságot.
De hamarosan megismerte őket közelebbről, és rájött, nem is olyan boldogok mint amilyennek látszanak. találkozott emberekkel, akik különféle dolgokat okoltak boldogtalanságukért, és egy ideig ő is bekapcsolódott ebbe.
Néha elgondolkodott: "Mi a baj velem, miért nem tudok boldog lenni?"
Az ego mindannyiunkban szenved az üresség és az érdemtelenség mély érzéseitől.
úgy érzi az igaz önvaló elfordult tőle, pedig valójában az ego az aki elfordul.
Ez ahhoz vezet, hogy az ego folyamatosan azt képzeli, hogy az emberek elítélik és visszautasítják, ez pedig önbeteljesítő jóslatként működik.
Mindeközben igaz önvalónk békés párhuzamos életet él bennünk és csatlakozhatunk hozzá bármikor, amikor szeretetteljes gondolatunk támad.
....
Mégis teljes mértékben hiszek abban, hogy minden, amit tapasztalunk, javára válhat a világnak.
Minden pillanat amiben fájdalom ért, tanítód lehet, taníthat a fejlődésben és a békés, boldog élet megtalálásában. Nehezen megtanult leckéink itt a Földön, értékesek Fényküldött szerepünkben is. Mivel megtapasztaltuk a fájdalmat, együttérzünk azokkal, akik tanítványaink vagy klienseink lesznek."
(Dr. Doreen Virtue: Fényküldöttek útja c. könyvből :))
;-)
VálaszTörlés