Annyi minden összejött mostanában.
Eddigis úgy volt, hogy alig volt kapaszkodó, most meg...
Egyre intenzívebb változások jönnek és a kimenetelét még csak nem is tudom sejteni.
Tegnap munka után Apuval taliztam, 10-ig beszélgettünk, meg bevásárolt nekem, jó volt nagyon :)
Persze átvágott, mert azt mondta főzzek majd valamit ha hazaérünk én meg ahhoz vettem a hozzávalókat, ő meg rakott még bele jó sokmindent, azt mondta hogy magának...
itt hagyta őket és mondta hogy nem is éhes úgyhogy ne főzzek semmit :)
legközelebb nem hiszem hogy bedőlök neki. most olyan meggyőző volt... no mindegy, lenyelem ezt a békát :)
Vagy inkább meg kéne köszönnöm... neki és az univerzumnak. Meg is köszöntem.
Egész nap tologattam a szekrényeket ma... átrendezem a szobákat, mivel hétfőn költöznek tesómék hozzám.
Komolyan mondom nagyon kevés dolog van amihez segítséget kell mindenképp kérnem.
Általában mindent meg tudok csinálni, ha nagyon akarom. Persze ezek főként fizikai dolgokra értendők :)
Olyan gyorsan szálkásodok, meg nő az állóképességem, hála annak hogy elvállaltam a ház takarítását, meg húzogatom ki-be a kukákat :D
Most élvezem ugyan azt hogy minden nap 1000% erőbedobással dolgozhatok, de valahol úgy érzem nincs időm azokra amik igazán fontosak lennének.
Vagy ... valahogy szem elől tévesztettem az életcélomat.... ez az érzésem van, pedig valószínűleg ez csak egy szakasz, és attól még mert ilyen munkákat csinálok, és mert recepciós vagyok, egész nap ücsörgök a monitor előtt, üzletembereket és hatalmas egókat szolgálok ki, még cseppet sem leszek tőle recepciós, csak most épp ez a munkám.
Nem szándékozom életem végéig, és nem ez az életcélom.
Amíg kell addig csinálom aztán meglátjuk :)
Ja, írok egy könyvet... melóhelyen az üres percekben :)
Lehet hogy egy picit le kéne állnom, csak úgy takarékon égni, és kicsit semmit se csinálni...
Talán este kipróbálom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése