Apuval (Tomi apu:)) és egy francia házaspárral elmentünk meló után a Várba.
Tök jó megtanultam hogy a bal az a gauche(gós), a jobb meg a droite(drout).
Először picit bosszús voltam mert azt hittem hazajövünk és dumálunk ketten, de végülis jól sült el a dolog :))
Felmentünk, és mikor sétálgattunk és beszélgettünk, néztük a gyönyörű épületeket, és a panorámát annyira büszke lettem hirtelen hogy ebben a városban élek! úgy vonultam mint egy fennség :))
Nem vagyok egy patrióta típus, de most fennt nagyon elöntött a hazaszeretet.
Be akartak menni a Mátyás-templomba, persze én már húztam volna haza mert lett volna találkozóm, de végülis elhalasztódott - mint később kiderült.
Úgyhogy nekem is vett Apu belépőt és bementünk.
Valószínűleg nem véletlenül...
Engem úgy de úgy letaglózott a templom, ahogy még épület sosem.
Régen voltam itt, osztállyal, de akkor nem volt olyan nagy hatása.
Most meg, egyszerűen nem akartam kijönni :)) Mindenhol angyalok voltak, és hiába kopácsoltak a renoválók, az az atmoszféra ami ott van, meg az energiák.... érintetlenek voltak, és olyan tiszták! azonnal rezonáltam velük és minden rosszat kisöpörtek belőlem, egyszerűen fantasztikus érzés volt!
Volt a főoltártól jobbra egy kis rész, nem tudom hogy hívják az ilyet, de ott az előtte lerakott vörös bársonyos imapadra én szó szerint lezuhantam.
Úgy éreztem muszáj imádkoznom kicsit, de ez valahogy az országért volt, hú, még most is a hatása alatt vagyok...
Egyszerűen csodálatos volt!
Már a főoltár előtt remegtek a térdeim, de ott nem volt imapad, aput pedig nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni azzal hogy lerogyok a földre.
Az biztos hogy valami hatalmas erő koncentrálódik ott, én tátott szájjal botladozva vonultam végig, olyan erős áhítatos transz-szerű állapotba kerültem egy pár perc után.
MÉg most is hogy csak rágondolok, olyan erős szeretetenergiát érzek, ami ellen nem is lehet semmit se tenni, de nem is akar az ember....
Hihetetlen élmény volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése