most volt szünetem végre.
kicsit össze van zavarodva a fejem, és úgy minden.
fogalmam sincs, mi, hol, hogy...
kicsit úgy érzem az életem egy nagy katyvasz lett. Sehol sem találom a rendszert benne.
Se érzelmileg, se gyakorlatilag, sehogy.
Mintha a nagy semmi közepén ácsorognék.
annyi buta gondolat kavarog a fejemben ráadásul, a nagyja kukába való...
mintha nem is lennének értékeim, mert mindenki jobb, erősebb, okosabb ,stb.
Gááz.
Minden vágyam már lassan hogy elköltözzek a jelenlegi társasházból, de ha elköltözöm, tesómék még nem tudnak megállni a lábukon, és fogalmam sincs mi lenne.
néha van egy-egy nyugodt pillanatom, amikor nem azon agyalok hogy full egyedül érzem magam, és nem társaságilag, hiszen sok kedves barátom van.
Hanem inkább úgy "életileg". Mindent én viszek ami feladat és felelősség, igaz tesómék is átvállaltak párat a házimunkából de egyébként... minden az én nyakamon van.
És ezek olyan dolgok amiket nem testálhatok át másra.
Lefelé menet kicsit elidőztem a nyitott ablaknál, mekkora lenne ha leugranék és szétplaccsanna a koponyám a garázsbehajtón.
Persze eszemben sincs megtenni, csak a szokásos morbid humorommal elképzeltem, milyen csúnya hulla lennék :-)
Pár napja beszéltem egy nénivel a házunkból, és kérdezte mit tanulok, mondtam, énekelni tanulok, óóó hát abból nem lehet megélni, azért nem adnak pénzt, higgyem el ő tudja.
Nyelveket kell tanulnom, abban van a jövő...
Aztán most a templom mellett ahogy sétáltam - csak vitt a lábam valamerre - eszembe jutott, hogy azt is mondta, végigdolgozta az életét, és hol kötött ki?
Itt fáj ott fáj, fáj az élet, meg minden. Vajon akkor kifizetődő olyan munkát csinálni világéletében amit nem szeret, de "fizetnek érte"? és miért ne fizethetnének egy énekesnőnek?
Meg is mosolyogtam magamban, hogy én még hittem neki valahol... ugyan már!
Mit tudhatja ő hogy nekem mi a személyes sorsom, történetem?
Az általános szöveget pedig hagyjuk, mert unalmas.
Kicsit fölmentem a hegyoldalba, a természetbe. Irtó nehéz egy helyben maradnom... folyton mozognék, mégis itt kell ülnöm.
Persze jó a meló, meg szeretem meg minden, valahogy mégis... fogalmam sincs mi a bajom.
Egyáltalán nem találom a helyemet.
De talán holnapra már jobb lesz... úgy szokott lenni :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése