2010. május 25., kedd

Carie:Elfelejtettél

Elfelejtettél.
Tavalyi hó már nem őrzi
lábad nyomát.

Fagyosra kékült szájjal
virágot karcol a lehelet,
tócsák jegén táncol kettőst
ridegen, valóság és képzelet.
Belül reszketek.
Miattad fázom.
Büszkeségem vállon vereget,
s könnyem sem engedi.

Megteheti.

Nyögve zenél a szél
- tán vájtfülű angyal kéri -
disszonáns hangorgia,
dallamát senki nem érti.
Elfelejtettél. Megint.
Dermeszt a gyűlölet.
Fehér a lepel, beterít
múltat, jelent, jövőt,
sóval hintett sebeket.

Unalmában hiteget.

Tavalyi hó már nem őrzi
lábam nyomát.
Elfelejtettél.

Tavaszra vártam -
de újra havat hord a szél.


2 megjegyzés:

  1. Csak az ego az, ami játszadozik még
    A hitetlen elme épít falakat körénk
    De a szív nem felejt sosem, a szív
    Örökké szeret....
    (ez jött erre a kis versecskére:)
    Szeretlek! (L)

    VálaszTörlés
  2. :)))))
    szép lett, tündér!!
    én is tudom hogy így van, de most túlteng bennem az "agy" XD hála a tanfolyamnak.
    nem mintha gond lenne... jó tudni ami hasznos lehet.
    és ahogy mondtad a szeretet tett. :P
    na igen... vagy ez van vagy a nem-tett.
    Én is szeretlek :P mindjárt válaszolok a mélre :)))
    :-*

    VálaszTörlés