2010. augusztus 30., hétfő

régi vs új

Most egy olyan időszakot élünk, mikor fél lábbal már az "új"-ban vagyunk.
Aki meglovagolta ezeket az áramlatokat amik tavasztól érkeztek az életünkbe, annak élete valamelyik - vagy akár több - területe gyökeresen átalakult.

Ez még nem teljesen fejeződött be, hiszen nem rövid folyamatról van szó, ezek mélyreható változások.

Sokunkban küzd még valahol egyre belsőbb régiókban a régi az újjal.

Ez lehet egy elképzelés, döntés, társadalmi, erkölcsi, jónak hitt normák, megszokások, kényelemvágy, vagy bármi más.
Ami felett eljárt az idő, el kell engednünk.
ez nem azt jelenti hogy elveszítünk bármit is.
Sokszor lehet olvasni, hogy ahhoz hogy valami új szülessen, a réginek meg kell halnia.
Ezt lehet úgy is venni hogy meghal valami ami eddig fontos volt, veszteség, ennyi kész pont vége.
Vagy lehet úgy is, hogy a halál csak egy átalakulás, egy kapu, nem veszteség és vég!
A halál csak lehetőséget ad arra, hogy egy új szülessen, és hogy mi halhat meg?
Az ami már nem életképes, az álcák, az ego-játszmák, a kiüresedett formák, minden olyan ami nem igazi, amik nem mi vagyunk igazából.

Ami fontos, az átmenekítődik.

Én személy szerint hiszek abban, hogy az embereket nem kell ilyenkor ellökni, ha úgy tűnik nem akarnak átjönni az újba.
Ez nem fekete-fehér. De ha az is, még a legfeketébből is lehet fehér ha úgy dönt, hiszen alapvetően mindenkiben Isten lakik!
Aki nem szeretne változni, még tapasztalni akarja az egó világát, az egyszerűen más utat választ, egy ideig még látjuk, majd eltűnik, elválnak útjaink.
Erőszakkal senkit se lökhetünk el, mert az megint karmát csinál, és nekünk se jó érzés.
Ha segítenünk kell neki segíthetünk, de helyette nem tehetünk meg semmit!

Amit tanultam az utóbbi időben...
Az a csapatjáték, nem a szóló.
Megosztjuk a feladatokat. Megbízunk másban annyira hogy engedjük hogy segítsen.
Hatalmas energia van ám ebben...
Igazából sose voltam jó csapatjátékos. A többiek sokszor csak arra kellettek, hogy felül tudjon az egóm kerekedni rajtuk. Vagy így vagy úgy.

Pedig egyszerűen megélénkül minden, ha mást is egyenlőnek kezelünk, másnak is juthat a dicsfényből, a siker érzéséből, ha nem kívülállóként kezeljük, nem egy bábként bánunk vele, hanem egyenrangú partnerként.
A testvéreimnél vettem ezt észre nagyon, és bennt a munkahelyen is.
Hála az égnek olyan emberekkel kerültem kapcsolatba így, akik bizony keményen tanítottak.
Az eredmény mégis csodálatos lett!
Amíg az egómtól és saját nagyságomtól felpuffadva magamra vállaltam mindent, azt hittem én vagyok a főnök, az uralkodó, a felelősségteljes személy, akinek vinni kell a hátán mindent, addig csak a feszültség gyűlt.
Mikor a rossz érzésem már az egeket verte, és már a sírás se hozott megkönnyebbülést, ezt valahogy sikerült észrevenni, feloldani, megbeszélni.
És megváltozott.
Ha jól sikerül valami, dicséretet adunk-kapunk, ha nem jól sikerül, akkor sincs semmi para, de legközelebb jobban figyeljünk oda!


(az ember fontos nem a tárgyak.
úgy érzem egyetlen tárgyam elvesztése miatt sem vágnám pofon a testvéremet.
annyit valahogy nem érnek a dolgok.)
Nem mondom néha azért tudok mérges lenni, de már egyre többször a cselekedetre inkább, nem az emberre.

Csoportszinten hozott emelkedést ez a változás, ami mind a négyünk életére kihatott.
Persze ebben mindenki partner volt.
Én leadtam abból az elképzelésemből hogy güriznem kell reggeltől -estig, és panaszkodnom hogy nincs semmire időm, mindenben hibát találnom, mert a korábbi állapotokhoz képest nagyobb rendetlenség van.

Na bumm.

Tesómék pedig összeszedték magukat, maguktól megcsinálják azokat a munkákat otthon, amiket eddig hagytak úszni, úgy, hogy közben tudnak élni, és intézni a saját kis dolgaikat.
Melyik jobb, partnerként kezelni másokat, akikkel egy csapatban dolgozunk, vagy elkülönült létezőként, elutasítva, ellökve mélyen belül?

A régi nagyrészt meghalt... vagyis átalakult.
Isten tudatában semmi sincs elveszve. A fájdalmas veszteség, a vég, egy hazugság.
Az energia se vész el csak átalakul :-)

Egyet jó ha megtanul az ember, önmagát uralni úgy hogy lemond az irányítás illúziójáról.

Akkor a változás csak egy újabb hullám lesz amin szörfölhet, előnyeit és tanítását magához véve, és másokkal megosztva.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése