2010. szeptember 1., szerda

kedves nevelőapu...

milyen egy utolsó, szemét, grrrrr.....
mindjárt felrobbanok.
apámat kiengedik pénteken a kórházból és most felhívott egy máltais ember, meg apám is, hogy aludhat-e nálunk pár napig megint.
mondtam megbeszélem tesóimmal.
erre elkezdti magát sajnáltatni, meg hogy bennem annyi sincs hogy odafogadjam, és vele mindig ezt csinálták az egész életében, most meg én is.
úgy fölment a pumpám, hogy nagyon megmondtam neki a frankót.
elegem van belőle meg az undorító érzelmi zsarolásából, azt hiszi hogy majd ezáltal eléri a célját?
elhiszem hogy szar, át tudom érezni a helyzetét, de engem nem fog lerántani.
unom hogy folyton kész helyzet elé állítanak, és ha nemet mondok még én vagyok a szívtelen szemétláda.
hát akkor számukra az leszek, na bumm.
külön érdekes figyelni azt a körmönfont fogalmazást, meg a hátulróljövős ígéret-kicsalásokat.
hogy az az érzésem van teljesen hülyére vesz.
és nem csak ez, hanem el akar venni, kapni akar, az se érdekli ha közben más beleroppan, akkoris húzná amíg lehet.
pedig szívesen segítek ha tudok, de amikor valaki csak a vérem akarja szívni azt nem engedem.
és pont.

az a gond, hogy akármennyi energiát, kedvet, pénzt, időt fektettünk abba hogy visszahozzuk az életkedvét, nem hatott, vagy csak ideiglenesen.
ha úgy jönne, hogy látnám rajta, szeretne változtatni, akkor tudnék segíteni, de így...
... hogy csak egy hely kell neki ahol alhat, amúgy meg folytatná amit elkezdett.
és igazából most hogy belegondolok a legnagyobb önzőség amit csinál.
mert rákényszerítene minket hogy nyomorogjunk.
őt nem érdekelné, hogy Húgommal egy ágyba kényszerülnénk, nem férnek el a cuccaink, személyes szféra nulla (amitől be tudok kattanni...), én fizetnék mindent meg a kaját a gyerekek, nem nem nem és nem.
Ezt nem engedem.
Neki csak az a lényeg hogy a "gyerekei közelében legyen". Hogy a "gyerekek" hogy érzik magukat az úgy tűnik mellékes...
Fogalmam sincs hány kör van még hátra, de amíg jónak látom tartom az állást, akármivel is próbálkozik.
Nem egyszerű jót gondolni róla, most per pillanat nem is vagyok rá képes.
Azt viszont észrevehette volna hogy érzelmi zsarolással nem ér el semmit...
Tényleg bánt hogy ilyeneket gondolok róla de ez van. Ezt érzem...

1 megjegyzés:

  1. Ilyen helyzetben nem lehet egyszerű dönteni.
    Megint egy újabb nagy döntés előtt állsz, aminek a súlya rád nehezedik.
    Elég nagy megfontoltság és körültekintés szükséges hozzá. Mivel együtt laksz a testvéreiddel, egy családot képeztek. Mindenkinek fontos döntés, mert az életetekről van szó.
    Sajnos ahogy érzékelem, ez a kölcsönösség nincs meg édesapád részéről. Ő most saját magával van elfoglalva, szeretne hozzátok közeledni és egy jobb kapcsolatot kialakítani, de így csak feszültséget okoz, ami által nagyobb lesz a távolság. Szüksége lenne arra, hogy rendbe tegye magában a dolgokat, hogy képes legyen mérlegelni és átgondolni az életét, a hozzátok fűződő viszonyát. A máltais férfit meg nem értem, mert több lehetőség is adott. Különböző lehetőségeket tudna felajánlani a szállást illetően. Én már 5 éve ismerem a tevékenységüket, mert közösen hoztunk létre programokat, és tudom azt, hogy rengeteg intézményük van és tudnának édesapádon segíteni. Mert neki is komoly döntéseket kell hoznia, ami az életének a további alakulását nagyban meg fogja határozni. A kérdés csak az, hogy ezt képes e felismerni és szeretne valamit tenni.

    VálaszTörlés