2010. május 13., csütörtök

Amikor igazán szeretünk

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal.

Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a \\\"valóság\\\", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a \\\"senkihez sincs közöm\\\" életérzése.

És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy \\\"Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!\\\" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: \\\"Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!\\\"

Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

Müller Péter


2 megjegyzés:

  1. Egyetértek! Jó reggelt mindenkinek.... (L)
    :-*

    VálaszTörlés
  2. ;))) Csak ne üssék az ébresztőórát :P

    VálaszTörlés