2010. augusztus 26., csütörtök

Mai felfedezések++

Ma kiderült hogy azért volt velem bunkó a kolleganőm korábban, mert több fizut kapok mint ő...
:-S
Elmondta, hogy nem akart rám haragudni, de néha kitört belőle, hogy ennyire nem becsülik meg, mikor több mint 3 éve itt dolgozik?
Ez mondjuk jogos.
De most erre mit mondjak?
Nem én döntöm el mennyit kapjon.
Szeretem az igazságosságot, úgyhogy remélem megoldódik a helyzet, de már néha annyira jó lenne csak úgy lenni, és semmivel se foglalkozni...


Valahol úgy érzem, hogy tesóméknak nekem kéne biztosítanom az anyagiakat.
Ami mondjuk nem így van.
Mégis ezért vagyok ideges, és feszült.

Persze nem hagyom hogy ne egyenek, de .... szeretnék ruhákat és jómódot biztosítani nekik ami egyedül nem megy.
Ezért nyomatom hogy menjenek dolgozni, Öcsém jár is valahova, de az nagyon kevés.
Hugi jövő hónaptól megy Mcdonalds-ba ha minden igaz :-)
Hiába próbálom hogy "majd én megcsinálom", nem megy, nem bírom se anyagilag se energiával.
Az önfeláldozás-mániát már lehagytam, nem tudok visszamenni, hogy "de csak nekik legyen jó, nekem mindegy". Nem bírom megtenni, és nem is akarom mert nem visz előre.

Ez lenne a tinédzsernevelés ultra-hiper intenzív kurzus?? :-)


Valahogy úgy érzem ez az egész csak ideiglenes, és meg fog változni.
Nyilván nem véletlenül történnek a dolgok, és én is kemény leckéket kapok, jó mélyre kell nyúlnom a maradék fájdalmaimban ahhoz, hogy kikapjam a gyökerét.
Finoman de határozottan le kell jutni odáig, mert minden nap jön szembe valami nagyon rejtett dolog.
Tesómék is erős egyéniségek, és bizony rá tudnak mutatni az ember gyenge pontjaira...

De...
Tudom hogy piszok hálás leszek érte, ha megkapom az igazgyöngyöt a kagylóból. ;-)

Már ez a gondolat, érzés is feltölt energiával.

Látom vele a fényt az alagút végén.


(nem, nem a vonat :-D)







4 megjegyzés:

  1. Szia Niki:)
    Olvasgatlak ám elég sűrün, és olyan sokszor kedvem volna írni... aztán a végén mégis csak törlöm. Kitörlöm, mert nem akarok okoskodni, hisz bármennyire is próbálom átélni a helyzeted, átgondolni, a végén mindig rájövök, hogy kívülállóként lehet, hogy tárgyilagosabban látnék bizonyos eseményeket, mégis annyi és annyi apró részletről nem tudhatok,- az érzelmekről már nem is beszélve - amik nélkül tényleg csak okoskodás lenne részemről. Azt érzékelem, hogy nagy terhet, felelősséget vettél magadra ezzel az összeköltözéssel. Ha nem veszed tolakodásnak egy dolgot szeretnék javasolni, méghozzá azért, hogy a tesóiddal hosszú távon továbbra is jó maradjon a viszonyod, ill. viszonyotok. Mindenképpen le kell velük ülnöd és elmondani, mi nyomaszt téged. Tisztában kell vele lenniük, hogy Te nem pótszülő vagy, aki megoldja most majd minden problémájukat. Tisztában kell nekik azzal is lenniük, hogy neked ugyanazokkal a nehézségekkel kell megküzdened, mint nekik, és ezt csak együtt, közösen, mindent megbeszélve - még idejében, míg nem mérgesedik el a dolog - tudjátok megoldani, hogy továbbra is jó testvérek tudjatok maradni. Bocs, de most már azért sem törlöm ki,mint annyiszor, legfeljebb kimoderálod:)

    VálaszTörlés
  2. Nem olyan egyszerű a tinédzser korszak, de nem reménytelen.
    Nagyban hozzásegíti őket, hogy eljussanak a felnőtté váláshoz. Ilyenkor erőteljesebben formálódik a személyiségük, és az egyre gyarapodó élettapasztalataik hatására jobban tudatosul minden. Számukra egy nagyon fontos életszakasz.
    A súlyát még csak most kezdik el majd érezni, amihez elég nagy segítséget adsz. Gondoskodsz róluk, foglalkozol velük, ösztönzöd őket, mert azt szeretnéd, hogy képesek legyenek önmagukról gondoskodni, önmagukért és másokért felelősséget vállalni, hogy boldogulhassanak az életben és képesek legyenek célokat megfogalmazni, álmokat szövögetni. Nem könnyű, mert rengeteget kell küzdened, és bizony gyakran előfordul, hogy már te sem bírod.
    Azonban hiszel benne és ezért semmi nem képes eltántorítani. Most arra vágyhatsz, hogy egy kis változás következzen be, hogy te is többet tudjál önmagaddal foglalkozni. Szerintem sikerülni fog. Mindig a kezdeti lépések a legnehezebbek, de utána már minden könnyebbé válik. Később pedig ők is jobban fogják majd értékelni, hogy mit jelent önzetlenül, a saját érdekeinken felülemelkedve segíteni a szeretteinken.
    Számodra ezek fontos leckék, amit nem lehet elkerülni. Ami nem lehet a véletlen műve, mert
    az egész teremtett világ sem céltalanul, vég nélkül jött létre, mert mindennek meg van a maga oka és értelme.
    Sokszor úgy tűnhet, mint ha állandóan csak ismétlődnének ezek a folyamatok, de ezáltal vagy képes értelmet tulajdonítani az életednek. Hozzásegít a saját boldogulásodhoz.

    VálaszTörlés
  3. Szia, Lili!
    Köszönöm a hozzászólásod!
    Nem veszem okoskodásnak, végülis leírtad tegnap azt ami utána este meg is történt :-)
    Nagyon ért már a dolog, így megbeszéltük.
    És azt hiszem tényleg ez volt a megoldás, mindenki megkönnyebbült.
    A moderálást azért vezettem be, mert régebben volt egy-két rosszindulatú bejegyzés, névtelenül, és rossz érzés volt feljönni az oldalamra miattuk.
    Dehogy modernálnálak ki, olyan finom stílusod és érzésvilágod van, köszönöm hogy elmondod a véleményed!
    Legyen szép napod! :-)

    VálaszTörlés
  4. Dani,
    Azt hiszem csak egyetérteni tudok azzal amit írtál.
    És remélem tényleg úgy van, hogy segítem és ösztönzöm őket, a szándékom mindenesetre megvan hozzá.
    Nem tudom pótolni a szüleinket, és már nem is akarom... mert nem vagyok rá képes.
    Azt viszont tudom hogy megteszek minden tőlem telhetőt hogy jól jöjjenek ki ebből, és ne félelemmel lépjenek ki a "nagyvilágba". :-)
    (ahogy én tettem anno...)
    Köszönöm a megerősítésed, és örülök hogy rátaláltam a blogodra! :-))

    VálaszTörlés