2010. június 5., szombat

AZ ALKIMISTA

Tud valamit Coelho.... :))


- Nem fenyeget semmilyen veszély - mondta Santiago, mihelyt egy kissé eltávolodtak a tábortól.

Az alkimista mérges lett.

- Higgy a szívednek - mondta -, de ne felejtsd el, hogy a sivatagban vagy. Amikor a férfiak háborúznak, a Világlélek is megérzi a csatakiáltást. Senki nem menekülhet semmi olyasminek a következményei elől, ami ezen a földön történik.

„Minden egy” - gondolta magában Santiago.

Éppen a kudarctól való félelem akadályozott meg abban eddig, hogy megpróbálkozzam a Nagy Művel. Csak most kezdek neki annak, amit már tíz évvel ezelőtt meg kellett volna tennem. De örülök, hogy nem húsz évet vártam.

A szerelem az embert sosem akadályozza meg abban, hogy végigjárja Személyes Történetét. Ha így történik, akkor az nem igazi szerelem, nem olyan, amely a Világ Nyelvén szól.


Santiago ettől fogva értette a szívét. Arra kérte, soha ne hagyja el.

Arra kérte, hogy szorítsa össze mellkasát és küldjön vészjelet, ha eltávolodna álmaitól.

És megesküdött, hogy erre a jelre mindig hallgatni fog.


Santiago szíve a félelemről kezdett beszélni.

- Ez rendben van – válaszolta az alkimista– Azt mutatja, hogy él a szíved. Félni attól, hogy mindent, amit elértünk, egy puszta álomért elcserélünk, teljesen természetes.

- Akkor miért kell hallgatnom a szívemre ?

- Mert sosem fog sikerülni elhallgattatnod. És ha úgy tennél is, mintha nem figyelnél rá, a mellkasod alatt akkor is minduntalan ismételgetni fogja, amit az életről és a világról gondol.

- És ha megcsalna ?

- Amikor megcsalják meg az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az ő álmait, vágyait, és tudni fogod, mihez kezdj velük. A szíved elől sosem menekülhetsz el.

Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál váratlan sebet.




Mielőtt az álom valóra válik, a Világlélek mindig úgy dönt, hogy ellenőriz mindent, amit az ember vándorútja során megtanult. Nem rossz szándékkal teszi ezt, hanem hogy az ember az álommal egyidejűleg elsajátítsa azokat a tudnivalókat, amelyeknek a birtokába jutott az álmához vezető útja során. Ez az a pont, amikor az emberek többsége feladja.

Minden keresés a Kezdő Szerencséjével indul. És mindig a Hódító Próbatételével végződik.

Mindig a virradat előtti óra a legsötétebb.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése