"Nem tudom mi lehet Veled. Nem ismerlek, még sosem láttalak. De igenis, együttérzek Veled. Engem is sokan megbántottak, megaláztak. De egészen addig, amíg fájdalmaim és előítéleteim szemüvegét hordom a fejemen, addig a MÚLTAT élem. Energiáimat elfecsérlem azokra, akik már lehet mégcsak emlékezni sem emlékeznek már arra, hogy valaha egyszer megbántottak. Most már hálás vagyok Nekik, hogy ezt tették. Hiszen nem volt más ez is csak egy lecke, a teljesség felé.
Megbántottak? Kit? Mit?
Írtam, hogy Te sosem teheted ezt velem. Na pont ezért. Te az előítéleteid vasmarkában tekingetsz "Rám". Csak 1 képet látsz, ami nem a valóság. Te csak hangot adsz fájdalmadnak. Nem én vagyok a fájdalmad, sem az a kép.
Látom lelked fájdalmát, megértem min mehetsz most keresztül, mert ezen a poklon már én is átmentem. De csakis ezért tudlak megérteni. Átéltem, letettem. Nekem sikerült. Tudom, most mondhat Neked bárki-bármit, ha a "hitedhez" nem passzol, úgyis elveted dühkitöréssel.
Állj fel, kérlek. Nem miattam, hanem MAGADÉRT. Dobd el az ÖNSAJNÁLATOT. Ha még nincs itt az ideje, nem baj. Akkor ÉLD azt, ami van. Éld meg, ha fáj. Meglátod, egyszer vége lesz. Ahogy jött, el is megy. De ha dédelgeted, megragadod mindkét kezeddel, akkor csak az Egó lakik jól. Hiszen az Egó fél, nem Te. Az Egó csakis a félelmeid által tud hatalmat gyakorolni feletted. Retteg, ha már nem félsz, akkor ő elhamvad. Elpusztul. Ezért nagyon körmönfontan viselkedik. egyszer felmagasztal, valami különös fájdalommal, hogy Te mekkora spiri-mester vagy, és a többiek nem értenek meg, mert alacsonyabb rendűek, mint Te, máskor meg a földbe döngöl, hogy nem vagy porszem se. Játszik. Azért, hogy félj."
(nem én írtam, egy fórumban volt) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése