Döntés

Egy picit elgondolkodtam azon, mit is takar az hogy dönteni.
Mondják létezik az Isteni akarat, ami mindent áthat, és - mivel Istenhez hasonlatosak vagyunk - mi is rendelkezünk saját akarattal.
Ha ez egybeesik az istenivel nagyon jól érezzük magunkat, meglovagoljuk az élet hullámait, és olyan helyekre juthatunk el sokszor ahova még talán álmainkban sem.
Ha nem egyezik, azt is megtehetjük, szabadságunkban áll, de jelezni fog belül valami hogy itt most eltérés van.
Minél inkább letértünk az útról minél több ideig vagyunk lennt, annál erősebb jelzéseket kapunk.

Az élet minden pillanatában döntünk.
Akár arról hogy csokis vagy vaníliás fánkot veszünk a péknél.
Ha véletlenül nem vesszük meg amit szeretnénk vagy be se megyünk a boltba arról nem feltétlenül egy külső erő tehet (kivéve ha bezárt a bót vagy nincs lóvénk :D).
Ha ott vagyunk egy döntés küszöbén és tényleg eljött az idő, adott minden hozzá, akkor nekünk kell elhatározni magunkat.
Hiszen a mi döntésünk lesz, nekünk áll hatalmunkban.
Senki más nem dönthet a mi életünkben, az életünkről, így a felelősség is egyedül a miénk.
Előfordul hogy nem jól döntünk, nem baj , ebből lehet tanulni.
Ha valaki halogatja a döntést, vagy arra vár más mondja rá az áment, az talán nem bízik eléggé a szívében.
Mindenkinek jólesik ha segítenek a döntésben, főként ha az fontos. De a legjobb tanácsadó még mindig a saját szívünk.
Bízzunk benne!

Mégis, egy jó döntésben nem csak a szívünk vesz részt, habár ő vezet.
De Isten miért adott volna nekünk észt, gondolkodást, ha csak a szív a fontos?
A megszelidített elme nagyon hatékonyan tudja segíteni a megvalósulást itt a Földön.
Alapjáraton ez az ő világa - mondják.
Csak hát ... kik azok akiknek az elméje tökéletesen szelidített? :) szerintem nem tolonganak.
Így az elme támogathatja a döntést, vagy ellene szegülhet, gondolkodással, érvekkel, logikával.
Nincs ezzel rossz szándéka csak egyszerűen így működik.
És hát van a mély, személyes szféra ahol a félelmeink, múltbeli sérelmek, gátak lappanganak és előugranak ha eljött az ideje, azért hogy feldolgozzuk és végre szabadon engedhessük őket.
Hogy továbbléphessünk.
Ha tényleg a szívünkből döntünk akkor nem bánjuk meg, minden félelem, racionális okoskodás ellenére megtesszük amit meg kell.
Átégünk tapasztalásokon, feldolgozunk nehéz érzéseket, tanulunk, járunk az úton.
Ha én eldöntök valamit azt ne makacsságból, bizonyításvágyból vagy külső behatásra tegyem, hanem azért mert így érzem helyesnek.
Ebből nem lehet baj.
:)