Hümm.

Nahát, mi történt!:)
Mentem suliba, és ott a Detti (grafikus-tervező csajszi) mesélte hogy álmodott velem.
Azt álmodta, hogy a férjével ülnek egy nagy kávézó-félében és én énekeltem a színpadon :))))
Hát úgy de úgy megörültem neki :)))))
Nyilván nem én vagyok minden gondolata a nap 24 órájában, és mégis ezt az üzenetet kapta rólam...
Úgy tűnik hülyeség lenne letenni az énekesi pályáról! :)

Útközben kiolvastam a Zahirt (újra). Nagyon jó volt, még mindig :)))
Bár egy ilyen kaliberű könyvnek más befejezést szántam volna.
Ez a "terhes vagyok, valaki jött aztán továbbállt" szöveg a csajtól, a 2 éve nem látott szerelmének mondva, nekem azért elég meredek. (De lehet én vagyok túl maradi :))
Elég fura fejet vághattam a metrón :)))) Meresztettem a szemem a könyvre, félmosollyal, szemöldököm az egekben.
Nem akarok még maradibbnak tűnni mint amilyen vagyok (az se semmi:D), de összehasonlítja az író magát meg a feleségét Odüsszeusszal és Pénelopéval.
Pénelopé ha jól tudom tizenakárhány évet várt a férjére, de valahogy mégsem lett terhes, pedig a házuk dugig volt erőszakos kérőkkel.
Ettől függetlenül persze jó volt a könyv, őszinte, szabadelvű, sokszor felemelő, úgy hm.. kinyitja az embert belül. Nyitottá teszi.
De ahhoz hogy ilyen befejezést el tudjak fogadni még párszor el kell olvasnom :D

Az óra egyik felében a mérleget vettük számvitelből, (nyilván nem teljes mélységében, de azért legyen fogalmunk róla), meg beszéltünk sok-sok dologról.
Volt elég szomorú is.
Az egyik srácnak van egy kislánya, egy panelban élnek, hitelből vették és már kevesebbet ér a lakás mint amennyi a hitel rajta.
Ilyenkor a bank nagylelkűen felajánlja hogy vonjanak be még egy lakást a hitelbe (ha ha), vagy árverés, és utána még vonják a fizujából részletekben a fennmaradót.
Elég szomorkássá vált a közhangulat, azt hiszem érthető okokból.
Tudom hogy nem használ ha arra figyelünk ami "rossz", de most mondhatja bárki hogy ne legyek empatikus. Hiába, nem tudom megcsinálni.
Remélem találnak valami jó megoldást, örökölnek vagy tudomisén, tényleg szívből kívánom, hogy rendeződjön a helyzetük!

Óra végére már mindenkinek kocsányon lógtak a szemei, de a tanárnő nagyon lelkes volt, imádja a szakmáját :))
Úgy csillog a szeme ha jegyzett tőkét vagy forgóeszközt lát a feladatban, mint másnak, ha megnyeri a lottót :DD

Leírtam a párbeszédet:
-Most hogy felrajzoltam ezt a gyönyörű mérleget...
-Mi a szép benne? (ingatlanos hölgy)
-Hát nekem már szép.
-Fura a gusztusa.
:DDD

(csatlakozom)