..Légy boldog a Földön!

...És történt, hogy amikor látta, a tömeg napról napra erősebben szorongatja, egyre közelebb nyomulnak hozzá, és látta, hogy mind vadabbul akarják kényszeríteni, hogy szünet nélkül gyógyítsa és csodákkal halmozza el őket, hogy ő tanuljon helyettük, és az ő életüket élje, azon a napon a Mester egymaga felment egy elhagyatott dombtetőre, és ott imádkozni kezdett.

És azt mondotta az ő szívében:
"Örökkévaló tündöklő Lét, ha Te is úgy akarod, múljék el tőlem ez a pohár, engedd, hogy feladjam ezt a lehetetlen vállalkozást.
egyetlen egy lélek helyett sem élhetem az ő életét, mégis tízezrek követelnék ezt tőlem.
Nagyon sajnálom, hogy hagytam hogy mindez megtörténjék. Ha Te is úgy akarod, engedd, hogy visszatérjek a gépeimhez, meg a szerszámaimhoz, és ugyanúgy élhessek mint a többi ember."
És akkor ott a dombtetőn egy hang szólott hozzá, se nem férfié, sem nem asszonyé, sem hangos nem volt sem halk, egy végtelenül szeretetteljes hang. És a hang azt mondotta neki:
"Ne az én akaratom hanem a tiéd teljesüljön, mert ami a te akaratod, számodra az az én akaratom is. Járd hát utadat akár a többi ember és légy boldog a Földön."

Ezeket hallván a Mestert öröm fogta el, és köszönetet rebegett, és miközben lejött a dombtetőről, egy kis munkadalocskát dúdolgatott.
És amikor körülfogta a siránkozó tömeg, és könyörögni kezdtek hogy gyógyítson, és tanuljon helyettük, és napi huszonnégy órán át hallgassa panaszaikat, és csodákkal szórakoztassa őket, rámosolygott a sokaságra és kedvesen azt mondta nekik :
-Abbahagytam.

A sokaság meglepetésében egy pillanatra megnémult.

És ő így szólott hozzájuk:
- Ha egy ember azt mondja Istennek hogy mindeneknél nagyobb vágya a szenvedő világon segíteni, bármekkora árat is kell ezért fizetnie, és Isten válaszol neki, és megmondja, mit kell tennie, vajon úgy kell -e cselekednie az embernek, ahogyan Istentől hallotta?
-Természetesen, Mester - kiáltotta a tömeg. - örömmel kell elszenvedni akár a pokol kínjait is, ha egyszer Isten így kívánta!
-Mit sem számít, mekkorák a kínok, vagy hogy mekkora a feladat amit kapott?
-Ha Isten kívánja így, tisztelet annak, akit felakasztanak, dicsőség, akit keresztre feszítenek és megégetnek - felelték.
-És mit tennétek akkor - kérdezte a Mester a sokaságtól -, ha Isten maga közvetlenül hozzátok szólna, és azt mondaná:
-MEGPARANCSOLOM, HOGY LÉGY BOLDOG, AMÍG CSAK ÉLSZ E VILÁGON!
Akkor mit tennétek?

És a sokaság hallgatott, néma csönd borult a dombvidékre, a völgyekre, amelyeket a tömeg ellepett.
És a csöndben felhangzott a Mester szava:
-Boldogságunk útján találhatunk rá a tanulnivalóra, amelynek kedvéért ezt a létidőt választottuk. Ezt tanultam én a mai napon, és úgy döntöttem, hogy elhagylak benneteket, járja ki-ki a maga útját, úgy, ahogyan az neki tetszik.
És a Mester elindult a maga útján, áthaladt a tömegen és otthagyta őket, és visszatért az emberek és gépek hétköznapi világába.

*