Nem tudom mi a fene történt, de egyszeriben nagyon hideg lett körülöttem a szobában. Elkezdtem fázni, és remegni, nem is kicsit. az összes idegszálam kifeszült aztán hirtelen elernyedt és most zsibbad.
Magamra pakoltam minden pulcsimat, egy picit sikerült megnyugodnom.
De még mindig úgy érzem mintha forgatnának egy kést a szívemben.
Nem vagyok egy ijedős típus, de mikor a tükörbe nézve nem én nézek vissza az azért engem is kicsit megráz...
Márpedig ez történt.
Úgy érzem nem tudok aludni. Úgy érzem soha nem alszom.
Semmi jót és szépet nem látok a világban. Mintha senki sem szeretne és én sem tudnék szeretni senkit.
Tudom hogy ez nem igaz, de az érzés nem megy.
Képtelen vagyok bármit is érezni csak ezt a kést. Milyen furcsa ilyen szárazon beszélni...
Segítséget sem bírok hívni....úgy tűnik ez most privát meccs lesz.
Eszembe jutnak a dementorok... biztos valami ilyesmi érzés lehetett találkozni velük.
Csak éppen ez valahogy bennem van.
Tudom hogy csak ijesztget, tudom hogy nincs hatalma, mégis erős az illúzió-hatás.
Ártani nem tud. Kiderül mi lesz reggelre...
Az az igazság Niki, hogy ártani mindenki tud magának.
VálaszTörlésNem közvetlenül ezek az erők azok, amik a nem helyén való események felé visznek, csak ők is egy katalizátorok.
Nekik mindegy, hogy milyen módon billentsenek ki az egyensúlyodból, csak az lényeg, hogy ne a helyén való irányba lépj.
Akkor teljesítették azokat a dolgaikat, amiket nem nevezhetünk rossznak, mivel ez az önként vállalt feladatuk.
Egy egységtudatú embernek viszont az, hogy a helyén való irányba terelje az embereket, pontosabban csak ő is egy katalizátor szerepet tölt be.
Az ellenerők munkája áldásos is lehet, meg érezhetjük azt is, hogy a hátunk közepére sem kívánjuk őket.
Igen, ez az egyedüli meccsed velük.
Ennek ellenére nagyon intelligensek, pontosan ez az intelligencia az, ami miatt még mindig azt hitetik el az emberekben, hogy nem léteznek.
Ez a tendencia van, ez a mese a modern mese terjeng róluk...pedig a színfalak mögötti inkognitójukban többre képesek, mint hinnénk.
Sok erőt kívánok Neked Niki.
Szeretettel,
izi
Szia Izi!
VálaszTörlésAzt hiszem túléltem.
Igen, tudom hogy nem gonoszak...
Bár ezt szeretnék elhitetni, hiszen a harag, gyűlölet irányukba remek táptalaj lehet nekik.
Lehet többre képesek mint hinnénk, de mégis, hogyan győzhetne le egy árny? sehogy. :)
Csak ha elhisszük, de egy percig se tettem. (hála az égnek :))
Köszönöm a biztató soraid és hogy mellettem állsz:)
Ölellek,
Niki
Tudod Niki, aki nincs birtokában annak a felismerésnek, hogy létező dolgokról beszélünk, azok a legvédtelenebbek.
VálaszTörlésAmikor egy Ember csak úgy gondolja, hogy van egy érzése és az érzés csak önmagában létezik benne, ami csak úgy generálódik valahonnan a semmiből és ehhez nem tud párosítani egy intelligenciát, az még az orra hegyéig sem lát el.
Az, hogy Te a szereteted által erős vagy és az önmegvalósításod útján eljutottál ezen felismerésig...már erőssé tesz téged.
De aki nem is akarja felfogni, hogy nem csak egy érzés és egy gondolat van, hanem több is, az figyelmen kívül hagy egy hatalmas dolgot...
A jelen kor emberének az egyik legnagyobb feladata az, hogy rálásson ezen dolgokra.
Persze e mellett gyakorlatias módon kell élnie a világban...a szellemmel át kell itatnia minden cselekedetét.
Az új Ember a szellemmel átitatott dolgok cselekvője, nem csak a halott dolgok cselekvője, ami most jelen van nagyon intenzíven.
Amikor felfedezzük a ember mögötti szellemet akkor egyre jobban áthatja az anyagot a szellemi minőség.
Vuigyázz magadra és maradj meg az erődben:-)
Szeretettel,
izi
Szia Izi!
VálaszTörlésNem is tudod milyen jól esnek most a szavaid..
Őszintén szólva nem teljesen értem még hogy most mi a rák történik, de idegileg szinte teljesen kikészültem.
Még sose volt velem ilyen. Ennyi mocsokságot még soha nem tapasztaltam.. és nagyon nem tudok vele mit kezdeni.
Tudod Izi rájöttem cseppet sem vagyok erős.
Ideig óráig tartom magam aztán visszaesek, mintha folyamatos nyomás alatt lennék.
fogalmam sincs mi ez :( Ha én nem tudom, senki se tudhatja, nem is várom el hogy oldd meg helyettem, csak jó leírni.
Egyébként folyamatosan a gyűrűk ura jár az eszemben, szauron és szarumán mesterkedései :))) Tök olyan.
Úgy tűnik találtam egy ellenerőt ami hasonlóan erősnek mutatja magát mint amilyen én vagyok.
Amúgy jókat írsz, teljesen egyetértek.
De így a béka segge alól nem lenne hiteles ha hozzászólnék :)
Megmaradok, ebben biztos vagyok. Van egy viszonylag kemény belső tartásom lehet viharzok egyébként, de a vihar magja is csendes.
Az az egy problémám most hogy annyi szemétséget kaptam olyantól akiről azt hittem szeret, hogy ha valaki picit kedves velem úgy kell visszafognom magam mert rámjön a zokogás.
De tudom ez az igazi, és szerencsére sok remek emberrel vagyok körülvéve, akik emlékeztetnek, és ezért nagyon-nagyon hálás vagyok.
Köszönöm Neked is , IZi:)
Szia, Niki
Szia Niki...
VálaszTörlésTudom, hogy mit érzel.
Ez a hullámzás idegörlő és annyira váratlanul jön a változás, hogy nem is lehet követni.
A lényeg az, hogy azon az energia szinten kell tartani magad, amin már ezen a fondorlatok nem fognak.
Ezért is írtam, hogy nagyon fontos az, hogy rálátással legyél az étel és a szellemiség összefüggésére.
Fizikálisan is könnyíteni kell magunkon, hogy stabilak legyünk...
Köszönd meg ezt az állapotot ezt a fájdalmas részt az életednek, akkor azt teszed, ami helyén való, hagyd, hogy tomboljon, tudom, hogy erős vagy, mindig gondolj ilyenkor arra, hogy ez a kiút.
Vigyázz magadra...ha gondolod írd ki a blogra, hogy gondoljunk Rád és aki olvassa már teszi is a dolgát:-).
Szeretettel,
izi
Ui...szerintem én is fogom ezt kérni, legyőzve minden büszkeségemet:-), ha szükséges.
Kedves Izi!
VálaszTörlésKöszönöm, mára már sokkal jobban vagyok. :)
A felkelő vörös holdam is érzékenyebbé tett valószínűleg..
Tényleg van kapcsolat az étel és az energiák között!
Én már régóta nem eszem húst (max egy-két pici szalámit már ha rendelek pizzát), de még néha kávézom, és sajnos ha lelkileg rosszul vagyok bármennyi kaját befalok, ezeket a szokásokat annyira még nem tudtam levetni.
Nagyon jó ötlet ez a gyógyító gondolat-lánc, amit ki is írtál a blogodra!:)
Ha kikényszerítjük az se jó, de az se ha egyáltalán nem szólunk, hogy segítség kell.
Szerintem lassan rájövünk mennyire hatalmas és szeretetteljes erő ami ilyenkor áramlani tud, fantasztikus dolognak tartom.
A büszkeség meg talán abból fakad hogy általános nézet, aki segítséget kér az gyenge. Közben meg nem az. (a követelés megint más tészta)
És akkor az ember inkább büszke és nem kér, minthogy esetleg megalázzák és kihasználják azt hogy most épp bajban van.
Sokszor volt már ilyen velem is, meg olyan hogy ha segítséget kértem, és kaptam is, elvártak vissza ellenszolgáltatást.
Akkor meg már inkább nem kell egyáltalán.
ez volt régen.
Most meg összejönnek a rokonlelkek, akik önzetlenül segítik, támogatják egymást.
Sokat számított amit írtál, köszönöm mégegyszer! :)
És bizony bátran írd ki ha épp Neked kell segítség, szerintem jópáran lennénk akik szeretettel gondolunk Rád akkor - is.
Puszi,
Niki