2010. június 22., kedd

Personal Hell

Ma éjjel megint remekeltem.
Eszembe jutott nem létező párom, az egész helyzet, ez összejött azzal hogy úgy érzem semmi sincs az irányításom alatt, már a kicsit nagyobb dolgok se, maximum annyi hogy mit vegyek fel reggel.
Iszonyú belső feszültség generálódott bennem szerintem el lehetett volna látni belőle Budapestet árammal, legalább egy napig. :)
Éreztem a lehúzó erőket, de most nem volt kedvem és nem is akartam ellene bármit is tenni.
Vagy másért ami pozitív. A hitem tovatűnt valamerre, és engedtem hogy lehúzzon az örvény.
Hiába figyelmeztettek, még jöttek a hangok is, biztatók, de egyre távolabbról.
Amik pedig lehúzóak, azok egyre közelebbről.
Ismerős zene.
De most nem váltottam ritmust. :)
Fázni kezdtem, de nagyon.
Olyan mélyre lementem hogy először csak picit aztán teljesen elkezdtem gyűlölni. Elalvás előtt a gyűlöletem mindent beborított.
Jött a melegség, az is megtöltött, de ez amolyan hm.... agresszív melegség volt.
Mint a pokol tüze körülbelül. Nem gond, úgyis fenntartanak nekem egy szobát, ha esetleg beugranék :)))
Régi jó cimbik, szerintem hiányoztam nekik.
Az a csábító ebben hogy itt úgy érzem, az erőm teljében vagyok. Talán valaha voltam is, és annak az emléke köszönt vissza.
Piszkosül gyűlölhettem a "jó"-kat, mert irigyeltem, és nem tudtam hogy legyek én is olyan.
Ennyi a sötétség lényege számomra. Egy viszonylag ártatlan, csalódott érzés a gyökere, aztán az szépen továbbfejlődik és a végén lavina lesz belőle.
Nem bírom képmutatni a jót, amikor forrnak bennem az indulatok néha.
Bizonyára rombolom a "fejlett szellemi lény" imidzsemet, de úgy tűnik ez is bennem van.
Azt hiszem igazán csak egy erősen skorpió jellegű ember érezheti át, milyen erők koncentrálódnak egy skorpióban.
Bolygói, a Mars és a Plútó (+Szaturnusz) nálam mind ebben a jegyben uralkodnak.
Iszonyú kihívás uralni az erejét, mikor a végtelen pusztítást és a végtelen jóságot is képviselheti egyúttal.
Ráadásul ez nem hideg céltudatosság vagy makacs ragaszkodás és hatalomvágy, ez tűzforró, szenvedélyes lávafolyam.... kb így tudnám jellemezni.
Azért persze van jó oldala is, ez az emberen múlik, mire használja ezt az igen intenzív erőt.
Én most újból pancsikoltam egyet a Styxben, elég hideg volt a víz, ja és fekete, és heheheee dugig volt HALOTTAKKAL!!!:DDDD
Viccet félretéve, még mindig érzem a hatását. Lementem a legsötétebb bugyromig, a vak gyűlöletig.
Ami nem nézi kit mit hogyan, csak pusztítani akar. Még jobban gyűlölni.
Sokan hallani sem akarnak akár a bennük lévő "rossz"-ról sem, mert mindig csak a jó jó jó.
Ez rendben is van, biztos van akinek nincs már rá szüksége. Előfordul olyan is.
De nálam van hogy pont ott találok meg egy fontos puzzle-darabkát, az életem kirakósához.
Ha nem megyek le érte nem lesz teljes a kép.
És akkor ugyan hiába papolom a teljességet, ha én magam nem vagyok teljes.
mondják, most Lilith levisz a legsötétebb régióinkba, hogy át tudjuk fényesíteni.
Sokan félreértik a jelentőségét, azt gondolják hogy gonosz és rosszindulatú. Ez elég gyermeteg felfogás szerintem.
Lilith a Hold sötét oldala, ami nem tükrözi a napot. Olyan mint a tudattalan, aminek a tengere szintén női minőséget képvisel, és ahol hüllők és egyéb szörnyek képében elnyomott érzéseink foszforeszkálnak.
Ám ha Lilith feltárja a titkos birodalmát, talán lehetőséget kapunk a tisztításra, ezek feldolgozására.
Biztos van akinek nincs erre szüksége, úgy tűnik nekem van, el kell merülnöm a legsötétebb mélységben, hogy teljes képet kapjak magamról.
Csak egyre kell vigyázni, hogy ne kövesszem a fényeket mert elmerülök és én is pici gyertyácka lecek....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése