Jön ki a kékszemű srác, tép nekem szatyrot, én meg válogatom a kukit.
Azon filózok vajon ez milyen típusú lehet...
Erre tök naivan odafordulok a sráchoz:
-Nem tudod vajon, finom ez a kuki?
XDDDDD Hugom majd megszakadt a röhögéstől.
A srác szeme elkerekedett, majdnem nevetni kezdett, én nem értettem és tovább fejtegettem a témát:
-.... vagyis hogy ha megcsináljuk, olyan tejes vagy kásás?
XDDDDDDDDDDDDD
Hugi már a hasát fogta, aztán ránéztem a srácra és mondtam hogy "jaaaa nem úgy értettem" :DD
(atyáááám.!!!)
Szerencsére csörgött a mobilom úgyhogy nem folytatódott az elmés társalgás! :D
Hugit a megállóhoz kísérve meg elkezdett zuhogni az eső. Volt nálunk ernyő (kivételesen), akkoris szénné röhögtük magunkat, Hugi cipője talpa közepén volt széttörve, úgyhogy tiszta víz, az enyém meg a sarkán volt repedt (LOL!!!), úgyhogy az is csicsogott.
Falanxot játszottunk az ernyővel úgy nyomultunk, meg harcoltunk vele :D
Erre telibe fröcsköl egy kocsi. Én már azon is csak röhögtem :D
Már tényleg olyan mindegy. Nekiálltunk táncolni a megállóban, esküszöm semmit se ittunk.
Jaj nagyon jó így hülyülni néha :))))
Azért ezt a kukis sztorit még emlegetni fogja van egy olyan érzésem ...:)))
:-))
VálaszTörlés