Ma én vagyok a kibiztosított bomba.
Adrenalin-fröccsöt kaptam ki tudja honnan.
Hugi hívott bulizni, de egyszer ilyen állapotban elmentem, és szinte vártam hogy konfrontálódhassak valakivel.
Szó szerint úgy néztem körbe Hajógyárin mint egy vadállat amelyik prédára les.
Épp senki nem akart viszályt, úgyhogy igyekeztem kitombolni magam a táncban.
Ilyenkor simán le tudnék menni ketrecharcolni, vagy bungee-jumpingolni, esetleg 350-nel repeszteni autópályán (ahhoz előbb jogsi is kéne bár úgyis elvennék :-P), fetish-partyzni, vagy kedvem lenne valami nagyon extrát, nagyon veszélyeset csinálni.
Nem tudom mit kezdjek ezzel az energiatöbblettel, iszonyú ereje van....
A férfiak ilyenkor szinte félnek tőlem (amit valahol meg is értek :-))
Nem érzek senkit olyan erősnek, hogy tudjon kezelni.
Bár az ilyen alkalmak ritkák, ember legyen a talpán, aki lenyugtat.
Eddig még nem találkoztam olyannal aki képes lenne rá, inkább csak értetlenül néznek.
Egyedül az önfegyelmemnek köszönhetően nem bántok senkit ilyenkor, pedig nagyon bennem lenne.
Nem tudom ez hogy fér össze a többi szép felemelő érzéssel... de most ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése