Ma felhívott Sándor, a hangdalából!:-)
Nagyon örültem neki!!! Szeptembertől indul a Musical mesterkurzus amire szeretnék jelentkezni.
Most legalább már van pénzem is rá, és valahogy érzem hogy ez adni fog nekem valamit, ami továbbvezet az éneklésben.
Mikor kimentem ebédért, láttam egy nénit az úton, két boton támaszkodott, állt az út közepén a hőségben.
Összenéztünk, elmosolyodott, aztán elindult tovább. Mondom megyek tovább, nem kellek, mert tud menni a néni.
megvettem a hamimat, más úton mentem vissza, és látom a néni lépcsőzik, úgyhogy felsegítettem, de csak kicsit kellett.
Megköszönte, aztán ezt mondta:
-Ugye nem nézek ki 90 évesnek, csak 89-nek?
Mondtam még 89-nek se néz ki (egyébként tényleg fiatalos volt, leszámítva a lábát).
Annyira ismerős volt valahogy, és olyan meleg energia ömlött át rajtam (talán rajta is)
Minden jót kívántunk egymásnak és ment tovább a néni.
Most már itt a kolleganőm, úgyhogy kicsit könnyebb nekem, legalább egy területen megkönnyebbültem :-)
Olyan szerelmesnek érzem magam.... de hogy minek?:-)
Nagyon-nagyon szeretem Őt még mindig, ha talán ebben az életben többet nem is látjuk egymást, akkor is. Vannak dolgok amik nem változnak.
Na jó inkább megyek iktatni, mert még a végén áradozni fogok.
:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése